Rengeteg ismerősöm mondja, írja, jelzi mostanában, hogy szégyenkezik Magyar mivolta miatt. Ez nem csak külföldi utak során jelentkező tünet náluk, hanem otthon ülve is előfordul, hogy szégyenkeznek egy kicsit. Ilyenkor ez kiírják mondjuk a Facebook falukra és gyűjtenek pár lájkot, és hozzászólást a többi szégyenkezőtől.

Ha nagyon akarsz, úgyis találsz valamit, ami Magyar és jó...

Picit mindig felháborít, amikor mennem kellene valahova de ehelyett állok a dugóban, mert egy pár fekete autó rendőri felvezetéssel, mindenkit "félrelökve" száguld át a városon. Az most mindegy, hogy pont munkába mennék, vagy moziba indultunk életem értelmével. Már csak azért is, mert biztos, hogy a sorban jó pár ember van, aki épp munkába menne.

A második Orbán-kormány (2010-2014) regnálásának félidejében újfent magasabb szintre lépett a közpénzek elcsatornázása. Ez főleg Simicska Lajos háttérbe szorulásával és néhány új szürke-eminenciás, Rogán Antal, Habony Árpád és Lázár János felemelkedésével köthető össze. Ez a pár fiatalember sikeresen győzte meg Orbán Viktort arról, hogy veszélyes számára tovább erősíteni a nemzeti oligarchákat, a nekik juttatott koncentrált pénztömeg koncentrált hatalmi ellenpólust keletkeztethet. Ha valakinek a cégcsoportja akkorára nő, hogy mérethatékonyságánál fogva - kormányzati kegyek nélkül - a valós piacról is megél, az már veszélyt jelent.

„- Apa, úgy döntöttem, hogy karrieremet a szervezett bűnözés területén fogom felépíteni.

- Értem. És döntöttél már, hogy állami- vagy magánszektor?”

A magyarországi kormányzati és önkormányzati szférában a rendszerváltás óta (és minden bizonnyal előtte is) - mint a világ országainak többségében - jelen volt és van a korrupció. Mindenhol, ahol nagy pénzek mozognak, vannak alapvetően jó szándékú, de megtévedt emberek és vannak kalandorok, akiket kifejezetten a könnyű pénzszerzés lehetősége vonz az adott helyre. Most nem is a motivációkról, inkább a módszerekről szeretnék írni, az elmúlt 10 évre fókuszálva.

Kocsis Máté drogtesztes ötlete rendpárti szempontból majdhogynem kitűnő. Hiszen ki ne értene egyet azzal, hogy az ország döntéshozói, véleményformálói és azok gyermekei – a jövő reménysége – tiszta fejjel végezzék munkájukat.

Persze nem biztos, hogy ez a legfontosabb probléma az említett társadalmi csoportokkal kapcsolatban (pl. politikusok esetében a korrupció, újságírók esetében az objektivitás hiánya, gyermekek esetében az éhezés és az elégtelen mobilitási esélyek talán nagyobb gondot jelentenek), de legyünk nagyvonalúak és lépjünk túl ezen. Oldjuk meg először azt, amit saját eszközeinkkel meg tudunk oldani.

A szélessávú internetelérés közmű. A XXI. századi élet ugyanolyan fontos része, mint a víz-, csatorna- vagy áramszolgáltatás. Sok kutatás kimutatta, hogy olyan helyen is érdemes állami beruházásban kiépíteni, ahol egyébként üzletileg nem lenne nyereséges, mert a gazdasági hatékonyságnövekedés, az oktatás fejlődése, a lakosság egyéni jólétének növekedése össztársadalmi szinten megtérülő beruházássá teszi.
Kvázi a szélessávú internetszolgáltatás ára az egyetlen rezsiköltség, melynek központi csökkentése nemzetgazdaságilag indokolható és hasznos lenne.
Orbán Viktor arra törekszik, hogy az egész EU-ban Magyarországon legyen a legolcsóbb az áram ára (ezt ő maga mondta). Ez egyrészt agyrém, hiszen külföldről importált erőművi eszközökben - melyeket külföldről felvett magas kamatú hittelekből finanszírozunk - "égetünk el" külföldről behozott energiahordozókat. Mitől lenne olcsóbb nálunk az áram, mint azokon a helyeken, ahol a fenti három tényezőből egy-kettő (esetleg mindhárom) országon belül rendelkezésre áll?

Az biztos, hogy nem a pénz miatt, hiszen 4 milliárd forint egy magánembernek nem kevés, de a költségvetésben nagyjából kerekítési hiba (Matolcsy pl. 5 milliárddal a piaci ár felett vett a minap egy irodaházat az MNB pénzéből, csak azért, hogy legyen, szükségük nincs rá). Másrészről ezzel a kötekedéssel a kormány 36 milliárdnyi további norvég pénzt bukott, amiről ők dönthettek volna. Tehát lemondtak saját 36 jardról, azért, hogy a civilek ne kaphassanak négyet. Hm?
Miért félnek ettől a 13, a magyar társadalom 99%-a számára ismeretlen, nem mérhető hatású kis alapítványtól? Miért küldik rájuk a KEHI-t, a Nemzeti Nyomozó Irodát és a Készenléti Rendőrséget? Miért vállalnak fel nemzetközi konfliktust, amikor egyébként a kutya se törődne ezzel a maroknyi megszállott bölcsésszel?

Kezdjük az elején:
A Közel-Kelet az emberi faj elterjedése óta mindig is lakott volt. Népek jöttek, mentek, legalább annyiszor hódították meg különböző nációk, mint a Kárpát-medencét. Jeruzsálem mindhárom nagy monoteista világvallás számára fontos hely.
A Hamasz támogatói (beleértve a magyar szélsőjobbot is, akik saját Trianon-revíziós álmaikat látják tükröződni a palesztinok harcában) legfőbb érve, hogy a palesztinok jogosan rakétázzák Izraelt, hiszen a zsidók 66 évvel ezelőtt elvették az országukat, „beköltöztek a konyhájukba”, így a dzsihád tiszta önvédelem.
Ezzel az a probléma, hogy a palesztinoknak sosem volt országuk. Több okból kifolyólag, az egyik az, hogy a terület legalább ezer, de inkább kétezer éve nem önálló, hanem valamilyen birodalom pici kis része. A másik (és fontosabb) hogy a palesztin név használata a mai értelemben (egy etnikai csoportra) kb. 50 éves találmány. A „palesztin” eredetileg a Palesztinában élő, vegyes nemzetiségű és vallású (zsidó, mohamedán, keresztény) lakosság összefoglaló neve volt. A környéket közel kétezer éve még a rómaiak nevezték el Palesztinának (az ott lakó – azóta kihalt – filiszteusok után), mert miután leverték a zsidók lázadását, még a terület átnevezésével is ki akarták törölni az emléküket. (Egyébként a zsidóság a lázadás leverése után nagyobb részt Európába menekült, kisebb részük viszont végig a Szentföldön maradt)

Most, hogy a gázai harcok okán szinte mindenkiből amatőr közel-kelet szakértő lett, úgy döntöttem én is leírom a véleményem a témáról:
A magyar kormány arra buzdítja a feleket, hogy ne háborúzzanak, hanem tárgyalásos úton rendezzék az ügyet. Ez szép, és jó ötlet is, csak hát az egyik felet úgy hívják, hogy Hamasz, ezt a szervezetet pedig a világ nagyjából összes civilizált országában terrorszervezetként tartják számon, hivatalosan deklarált céljuk pedig Izrael teljes megsemmisítése.
Hogy nem a levegőbe beszélnek, azt az izraeli polgári célpontok ellen irányuló folyamatos rakéta- és egyéb terrortámadásaik jelzik. Viszonylag nehéz olyannal békéről tárgyalni, akinek alapvető célja, hogy ne nyugodjon, amíg létezel.

A Népszavánál megy a sírás, hogy két hónap múlva csődbe mennek, mert állami vállalatok nem hirdetnek náluk.
Véleményem szerint printlapot csinálni anakronizmus, politikai napi printlapot pedig anyagi öngyilkosság. A nyomtatott média (főleg annak a napi, hírjellegű verziója) rengeteg hátrányát fel tudnám sorolni az online verzióhoz képest, előnyét legfeljebb annyit, hogy van mire pucolni a krumplit. Egyetlen könnyet sem ejtenék egyetlen nyomtatott újság után sem, nemhogy állami hirdetésekkel dobjak mentőövet nekik.
Ugyanakkor megdöbbentőnek tartom a téma kapcsán felbukkanó számokat. A négy nagy politikai napilap (Népszava, Népszabi, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet) között az állami szféra évi közel 1,6 milliárd forint hirdetési pénzt szór szét (mármint listaáron ennyi lenne, hogy valójában mennyit, arról nincs adat). Az egyes lapok részesedése ebből - a fenti sorrendben - 2%, 6%, 25%, 67%. Azért így már kezd goromba lenni.

„A hatalmi ágak szétválasztása a hatalommal való visszaélés intézményesített gátja” (idézet: wikipédia)

Jelenleg 4 fő hatalmi ágat különböztetünk meg: törvényhozás, közigazgatás, igazságszolgáltatás és tömegtájékoztatás.

A négy hatalmi ág egymástól való elkülönülése a demokratikus berendezkedés alapvető, szükséges feltétele.

Sajnos Magyarországon a törvényhozás és a közigazgatás már rég nem különül el: mindkettő (legalább 1998 óta) a mindenkor éppen hatalmon lévő párt kevesebb, mint egy tucat erősemberének kezében van.

A frakciófegyelemnek nevezett gombnyomogatási kötelezettség gondoskodik arról, hogy a törvényhozásban az úgynevezett képviselők gondolkodás nélkül egyfelé szavazzanak, fel se merüljön bennük, hogy választóik érdeke és saját lelkiismeretük mit diktálna.

Látom sokan csak odáig jutottak el az RTL-re szabott médiadóval kapcsolatban, hogy „megérdemlik a népbutítók, majd nem adnak annyi szemetet, és kevesebb lesz a reklám is”. Hadd mondjak erről pár szót:
Egyrészt egy adót nem lehet megérdemelni. Az adó pénzügyi, határesetben versenyfelügyeleti eszköz, nem fegyelmezési. Kártékony tartalmak szankcionálásra van nekünk médiahatóságunk, ami felügyeleti bírságot szabhat ki. Esetit, egyösszegűt. Nem árbevételhez kötődőt és százalékost. Felőlem bírságolják meg az RTL-t minden leadott rész barátokköztért, vv-ért és éjjelnappalbudapestért, ezzel egyet is értenék. De itt még véletlenül sem erről van szó. Különösen bájos, hogy egy utolsó pillanatos módosítással a (kormányközeli) TV2 fizetendő médiaadóját lefelezték, mert szegények veszteségesek. Tehát ha valaki ügyesen költségel és csalja el a normál nyereségadót, annak már nem is annyira kártékony a műsora. A bevételhez kötött adó magyarázata éppen az volt, hogy így ki lehet szűrni az ilyen jellegű trükközést. Mintha kilógna egy lóláb uraim, nem?

Tegnap elmentem életem első politikai tüntetésére. Nem is azért, mert azt gondolom, hogy az Origo főszerkesztőjének a személyén múlik a magyar sajtószabadság sorsa, vagy ilyesmi.
Ami engem cselekvésre késztetett - még ha csak ilyen szimbolikus, hatás nélkülire is - az az a rettenet, hogy a magyar jogbiztonság már annyira mélyre süllyedt, hogy egy Deutsche Telekom méretű multi se meri bemutatni a középső ujját egy lázár-szerű, középkategóriás gengszter zsarolási kísérletére.

Tegnapi írásommal kapcsolatban elég komoly kritika ért egy hozzám nagyon közel álló személytől. Mivel sok dologban igaza van, ezért most megírom azt a disclaimert, amit már az eredeti írás végére is illett volna odabiggyesztenem:

Kifejezetten örülök, hogy végre épül egy emlékmű 1944. március 19. emlékére. Ez a nap - a német megszállás - a magyar történelem egyik legszomorúbb, legfeketébb pontja. A német megszállás adott lehetőséget arra, hogy a magyar társadalom valaha volt legaljasabb söpredéke hatalomra kerüljön, és ezt felhasználva honfitársaink százezreit küldje a halálba. Fontos megemlékezni arról a korszakról, amikor magyar magyarnak volt farkasa, amikor az élvezettből gyilkoló elmebetegek szabad kezet kaptak az öldökléshez. Azért fontos erre emlékezni, hogy ne történhessen meg újra.
Az apró probléma a tervezett emlékművel, hogy nem erről szól. Magyarországot ártatlan és védtelen angyalként ábrázolja, melyet megtámad a német birodalmi sas. Mivel most már állami intézete is van a történelemhamisításnak, ezért szeretnék erről az „ártatlan angyalról” néhány apró emléket felidézni:

Lezárult a szavazás. Az eredmény szinte hajszálra az lett, amire számítottam: az LMP éppen bekerült, a Fidesz kétharmada még mindig a levegőben lóg (jelen állás szerint 22 darab XVIII. kerületi szavazaton múlik), Budapesten a két nagy párt(szövetség) kiegyensúlyozottan teljesített, vidéken tarolt a Fidesz, a Jobbik - bár valamennyit erősödött, de - nem tudta valóra váltani álmait (egyéni győzelmek, a „baloldal” megelőzése).
Mi vezetett ehhez az eredményhez?
A Fidesz 2010-hez képest elvesztett közel 600 ezer szavazót, ami nagyon sok, jó 20%-a a 2010-es választóinak. Ennek fő oka a sok szempontból csalódást okozó 4 évnyi kormányzásuk. Hosszasan lehetne sorolni, kezdve a devizahitelesek problémáinak tologatásától a saját holdudvar gátlástalan anyagi kitömésén keresztül a minimális gazdasági növekedés eléréséig sok mindent. Hogy nem többen pártoltak el tőlük, annak magyarázata a sikeres nemzeti retorika és ennek terjesztése a profin kiépített médiabirodalmon keresztül, illetve a zseniálisan kitalált és tálalt rezsicsökkentés, valamint a legendás mozgósítási képesség (100 ezer aktivista, kubatov-listák, ex-polgárikörök).
Ezen 600 ezer szavazó legnagyobb részét ráadásul senki nem nyerte meg, egyszerűen távol maradtak a szavazástól. Sok ember számára még orrot befogva és szemet lesütve sem volt kire szavazni.

Az autós példa alapján (lásd előző bejegyzés) egy új erőműbe nem csak „tankolni” kell, hanem a „havi törlesztőt” is ki kell fizetni. Paks kapcsán az oroszoknak a 3.000 milliárd forintot 21 év alatt (2025-2046 között) kamatostul vissza kell fizessük. Jelenlegi tudásunk szerint a kamat 3,9 és 4,9% közötti sávos, számoljunk átlagos 4,5%-kal. Ez évi 221 milliárd forint adósságszolgálatot jelent. Ha ezt elosztjuk Paks2 várható teljes, éves értékesítési mennyiségével, ami 18.000 gigawattóra, akkor kijön, hogy egy kwh eladott energiára 12,28 forintnyi oroszok felé fizetendő törlesztőrészlet jut.
És itt van még az autós példában személyi hitelnek nevezett saját erős rész. Ezt sokan elfelejtik és 3.000 milliárdos projektköltségről beszélnek, pedig az csak az orosz hitel összege. A teljes költség 3.750 milliárd, aminek 20%-át, azaz 750 milliárdot vállalt a magyar fél.

A régi autónk betöltötte a 20 éves életkort, a következő vizsgán már biztos nem menne át. Ki kellene számolni, mennyibe fájna egy újat venni és fenntartani.
Az biztos, hogy az új autóba is kell tankolni. Valamivel kevesebbet fog fogyasztani, mint a régi, hiszen ebben modernebb motor van, ez jó hír. Mivel tudjuk, hogy mennyit megyünk egy hónapban (mondjuk 2.000 kilométert), a megtakarítást pontosan ki tudjuk számolni, feltéve hogy ismerjük mindkét fogyasztást és az üzemanyag árakat (legyen mondjuk 7 liter a régi, 6 liter az új fogyasztás, és 400 Ft a benzinár). Így kijön, hogy a benzinköltségünk havi 54.000-ről 48.000 forintra csökken, azaz egy kilométer megtett útra vetítve 27-ről 24 forintra csökken. Hurrá!
A tankoláson kívül a másik fő költségforrás az amortizáció: ha veszünk egy nullkilométeres Astrát 6 millióért, ami 6 év múlva (az órában 144.000 kilométerrel) csak 1,2 milliót ér, akkor évi 800 ezer az értékvesztésünk, azaz több, mint amit üzemanyagra költünk.

Mostanában a csapból is a rezsicsökkentés folyik. Háborúban állunk a rezsidémonnal, a szolgáltatókkal és az EU-val is. Szép lassan az már nem is magyar, aki szerint a rezsicsökkentés ebben a formában baromság. Hadd írjak le erről pár gondolatot.
A rezsi jelentős részét a magyar lakosságnál két tétel teszi ki: a fűtés és az elektromos áram. Persze ott van a szemétszállítás, a víz-csatorna, meg a kéményseprés is, de az első kettő a fő „csapás”. Áramot szinte mindenki használ, a fűtés a legtöbb helyen gáz vagy távfűtés (ami szintén többnyire gáz alapú). Ezért most a lakossági gáz és áramár csökkentésről szeretnék írni.
Nem akarok állást foglalni abban a kérdésben, hogy a – most már 25%-ra rugó – lakossági árcsökkentés vajon tönkreteszi-e a szolgáltatókat és egyenes út-e a fenntartható szolgáltatás megszűnésébe, az állandósuló üzemzavarokba, vagy pedig csak az eddigi extraprofit normál mértékűre való csökkentése. Nincs az a könyvvizsgáló, aki ezt meg tudná mondani...

A parlament (ne tódítsunk: a kormánypártok) pánikszerű gyorsasággal megszavazta a paksi bővítést. Hagy mondjak erről pár szót, mint projektfinanszírozással 15 éve foglalkozó közgazdász:
Ahhoz, hogy a befektetés megtérüljön, alsó hangon 25,5 Ft/kwh-ért kell adni a Paks2 által termelt áramot (saját számítás, bárkit érdekel, küldöm). Jelenleg Paks nagyjából a feléért állítja elő (12,28), mivel ott már csak működési költség van, amortizáció, kamatfizetés, tőketörlesztés nincs.
A modern, gázzal működő erőműveink 18 forint körül termelnek. Azért ilyen drágán, mert az oroszoktól a nyugati piaci ár másfélszeresén (50% felárral) vesszük a gázt (nem tehetünk mást, szerződés kötelez rá). De ezek az erőművek egyébként is vagy le vannak állítva, vagy alacsony kapacitáson mennek, mert az EU-ból jelenleg 14-16 forintos áron tudunk venni áramot, gyakorlatilag bármennyit. Az EU-ban folyamatosan esik az áram ára, túltermelésük van. Szóval ennyit arról, hogy azért kell megépíteni Paks2-t, mert attól lesz nálunk olcsó az energia.
Nem kizárt, hogy hosszú távon lehetne értelme atomerőműnek, de miért sietünk vele ennyire? Ha várnánk 10 évet, nagyon sok érdekes mostani fejleményről kiderülne, hogy mi lesz belőlük. Mire gondolok?

92-ben, amikor megkezdtem tanulmányaim a jelenleg Corvinusnak nevezett gazdaságtudományi egyetemen, azt épp' akkor nevezték át Marx Károlyról Budapesti Közgazdaságtudományira. Ebből az apropóból felmerült az aulában található több méter magas Marx szobor eltávolításának lehetősége. A városi legenda szerint az új rektor (a baloldalisággal nehezen vádolható Andorka Rudolf) már éppen rábólintott volna a dologra, amikor egy belga és egy holland egyetem szinte egyszerre bejelentkezett a híres közgazdász feleslegessé vált szobrára. Állítólag ekkor a rektor magába mélyedt és úgy döntött (az egyetem többi vezetőjével közösen), hogy talán nem kellene átesni a ló túloldalára, pápábbnak lenni a pápánál, ha egy "nyugati" egyetemnek megfelelő ez az ember, akkor talán mi se tagadjuk meg teljesen a múltunkat.

Aki olvasta tegnapi bejegyzésem - mind a 24 fő -, már tudja, rendeltem új útlevelet. Meg is jött, jókor, mert ha így megy a dolog, hamarosan kelleni fog... Elején az "EURÓPAI UNIÓ - MAGYAR KÖZTÁRSASÁG" felirattal. Az a baj, hogy most éppen úgy tűnik, mind a két dolog tévedés.

Az EU-ra most nem térnék ki hosszan, éppen csak annyiban, hogy mi annak mindig is  maximum papiron voltunk tagjai. 

A Magyar Köztársaság azonban 2012 január elsején, közel 23 éves korában megszűnik létezni.

Sajnos az ifjú eleve rossz csillagzat alatt született. Felmenői szinte kivétel nélkül mentális, és fizikai bántalmaktól szenvedtek. Voltak köztük forradálmárok, bűnözők, bűnöző forradalmárok, kommunisták, hősök, elnyomottak, honfoglalók, akik mind hozzájárultak valami kis adalékkal a leszármazott defektusaihoz, de ettől még élhetett volna szegény ennél jóval teljesebb életet is.

Mindig is a személyes kedvenceim közé tartoztak a különféle illetékek. Főleg az zavart bennük, hogy léteznek. Hiszen egyszerűen szólva arra jók, hogy amennyiben valmilyen államigazgatási folyamatot szeretnénk beindítani, megállítani, módosítani, akkor fizessük meg az ehhez kapcsolódó költségeket. Ez pedig teljesen jogos lenne, ha az állam működését - és az ahhoz tartozó egyébként messze feleslegesen magas minden kiadásokat - nem belőlem sajtolnák ki egyre elviselhetetlenebbül.

 "Tarlós István főpolgármester szerint kezelhetetlen helyzetet teremtene az az önkormányzati törvényhez készült fideszes módosító javaslat, amely Budapestet megyének nyilvánítaná, a kerületekből pedig huszonhárom független település jönne létre, vagyis Magyarország egységes fővárosa száznegyven év után megszűnne."

via: index

Hát ez gyönyörű lenne, tényleg. Kezd az egész olyan lenni, mintha a Kossuth téren egy gyönyörű, nagy elmegyógyintézet lenne, ahol, ha nincs bent a gondozó - márpedig az már régen nincs ott - akkor az ápoltak egy kalapba dobálnak szavakat, és azokat kihuzigálva alkotják meg a törvényeket.

Hiszen nézzük ezt a példát! Ugyan kinek lenne jó, ha a főváros szétszakadna huszonhárom részre? Minden eddig közös fejlesztést, össze kéne hangolni a településeknek - ja, igen, ebben ugye mindig is jók voltunk. Külön városvezetések, külön költségvetés, szuper. Mondjuk a tervezett választási törvény átalakítások után az legalább kizárható, hogy valaha fideszen kívül más párt is vezető szerepet szerezhessen bármely önkörmányzatban, de még egymással is nehéz megegyezni, ha nincs egy egységes rendszer, hogy ki, mennyit lophat el, mondjuk egy több "településen" keresztül hasító metróvonal építésén. És itt vannak még az olyan kérdések mint a "közösen" használt elemek. Szennyvíztisztító, repülőtér, sziget fesztivál... Áh, mindegy. Hogy miért mindegy? Egyszerű. Ez megint egy gumicsont.

Biztosan emlékszünk a sajtótörvényre, ami ezreket mozgatott meg. És miközben a közvélemény - és fél Európa - magából kikelve ellenkezett, tiltakozott, szolidarított, facebook-csoportot szervezett, egy olyan törvény ellen, ami gyakorlatilag senki életét nem nehezítette meg azóta sem, addig azok az emberek, akikben nemrég még az ország kétharmada "megbízott", szépen ellopták a teljes nyugdíjvagyont, és elköltötték...

Hogy mi jön most? A választási törvény módosítása, és - talán - egy előrehozott választás. És melyik az a település, amit a legnehezebb fanatizálni? Ahova buszokkal kellett felszállítani a vidékieket zavarogni, és hőbörögni az öszödi beszéd ellen? Ugye egyértelmű? És ez a város most azon fog forrongani, hogy a fidesz teljesen ellehetetleníti. Pedig az országot lehetetleníti el, de azt már rég óta.

Egyszóval nyugalom. Nem fogják felszabdalni a fővárost huszonhárom részre. Már csak azért sem, mert akkor I. Viktornak Debrecenben kellene berendeznie a székesfővárosát, az pedig nagyon messze van a bécsi Operabáltól, ahova az európai uralkodók bulizni járnak.