A szélessávú internetelérés közmű. A XXI. századi élet ugyanolyan fontos része, mint a víz-, csatorna- vagy áramszolgáltatás. Sok kutatás kimutatta, hogy olyan helyen is érdemes állami beruházásban kiépíteni, ahol egyébként üzletileg nem lenne nyereséges, mert a gazdasági hatékonyságnövekedés, az oktatás fejlődése, a lakosság egyéni jólétének növekedése össztársadalmi szinten megtérülő beruházássá teszi.
Kvázi a szélessávú internetszolgáltatás ára az egyetlen rezsiköltség, melynek központi csökkentése nemzetgazdaságilag indokolható és hasznos lenne.
Orbán Viktor arra törekszik, hogy az egész EU-ban Magyarországon legyen a legolcsóbb az áram ára (ezt ő maga mondta). Ez egyrészt agyrém, hiszen külföldről importált erőművi eszközökben - melyeket külföldről felvett magas kamatú hittelekből finanszírozunk - "égetünk el" külföldről behozott energiahordozókat. Mitől lenne olcsóbb nálunk az áram, mint azokon a helyeken, ahol a fenti három tényezőből egy-kettő (esetleg mindhárom) országon belül rendelkezésre áll?

Ha máshonnan (adókból) átcsoportosított támogatással esetleg mégis (mesterségesen) az EU legalacsonyabb áramárát érnénk el, az mire lenne jó?
Egyrészt a lakossági energiahatékonysági projektek megtérülését (és ezzel a beruházók motivációját) tennénk tönkre. Hiszen miért szigetelnék, építenék ki geotermikus fűtést, napelemes áramellátást, ha annak megtérülését - az én adómból - 7-8 évről 15-20 évre rontják?
Normális kormányzatok (különösen energiahordozókban szegény országokban, ahol a behozatal stratégiai függőséget okoz) az ilyen beruházásokat kiemelten támogatják, nem pedig ellehetetlenítik.
Másrészt az iparban megjelennek és elterjednek a magas energiaigényű iparágak gyárai. Munkahelyteremtési szempontból biztos jól jönne nekünk néhány alumíniumkohó, fémöntöde, miegyéb. Viszont tisztán kell látnunk, hogy ezek pontosan addig maradnak az országban, amíg (a külföldről behozott energiahordozókon alapuló) enegiaárakat szubvencionáljuk nekik. Ez pedig nem más, mint az állami közmunkaprogram más köntösben. Ráadásul ijesztően magas a pozitív korreláció az egyes iparágak energiaigénye és környezetszennyezése között. Összefoglalva: egy energiaszegény országba mesterséges ártámogatással alacsonyan tartani az energiaárakat több szempontból is őrült ötlet.
Magyarország számára a kiút a gazdasági középszerűség csapdájából az oktatáson, a nyelvtanuláson és a digitális írástudáson keresztül található.
Jelenleg az oktatásra (GDP arányosan) egyre kevesebbet költünk, emiatt a nemzetközi teszteken a magyar tanulók egyre rosszabbul teljesítenek, nyelvtudásból mindig is az EU legrosszabbul teljesítő államai között voltunk és ennek megváltoztatására nem történik semmi, most pedig a digitális írástudás egyik alapeszközét, a szélessávú internetelérést tesszük Európa egyik legdrágábbikává.
Ha van, amit ebben az országban jogosan lehet hazaárulásnak nevezni, akkor a fentiek összessége az.
Egyszerűen nem értem azon diplomás ismerőseim, akik lelkesen tapsikolnak ehhez. Örülnék, ha valamelyikük venné a fáradtságot, és megosztaná velem, miért mennek szerinte a dolgok mindezek ellenére jó irányba.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.