A második Orbán-kormány (2010-2014) regnálásának félidejében újfent magasabb szintre lépett a közpénzek elcsatornázása. Ez főleg Simicska Lajos háttérbe szorulásával és néhány új szürke-eminenciás, Rogán Antal, Habony Árpád és Lázár János felemelkedésével köthető össze. Ez a pár fiatalember sikeresen győzte meg Orbán Viktort arról, hogy veszélyes számára tovább erősíteni a nemzeti oligarchákat, a nekik juttatott koncentrált pénztömeg koncentrált hatalmi ellenpólust keletkeztethet. Ha valakinek a cégcsoportja akkorára nő, hogy mérethatékonyságánál fogva - kormányzati kegyek nélkül - a valós piacról is megél, az már veszélyt jelent.

A személyes bizalmon (kollégiumi ismeretségen) alapuló patriarchátusi viszonyrendszert részben felváltotta egy modernebb, széleskörűbb, közvetlen anyagi függőségre épülő klientúra-rendszer. A lényeg az anyagi erőforrások – és ezzel a tényleges hatalom – porlasztása, az alternatív hatalmi központok kialakulásának megelőzése.

A cél olyan gazdasági entitások tömeges létrehozása, melyek önmagukban – egy versenypiacon – teljességgel életképtelenek lennének, majd ezeket speciális, versenytorzító törvényi szabályozással és/vagy kiugró mértékű és/vagy kiugróan felülárazott megrendelésekkel mégis piacvezető helyzetbe hozni. Ilyen társaságokat lehet alapítani is (lásd EOS-Elios), de sokkal egyszerűbb meglévő társaságokat személyre szabott törvénykezéssel (vagy annak kilátásba helyezésével) ellehetetleníteni, áron alul el/megvenni mástól, majd csak utána – szintén politikai döntéssel – piacvezető helyzetbe hozni (pl. TV2, Market, bankok). Ez utóbbi megoldásnak a szélsőséges variánsa bizonyos piacok teljes megszüntetése, arról az összes szereplő száműzése, majd a piac – kontrollált szereplők számára való – újranyitása. (lásd dohány kis- és nagykereskedelem, szerencsejáték koncessziók, stb.)

Nem probléma, ha a tranzakciók a nyilvánosság számára is (minimum) jóerkölcsbe ütköznek, a kedvezményezett annál inkább érdekelt lesz a Fidesz hatalmának fenntartásában, hiszen jóléte, pozíciója, sőt akár személyi szabadsága is csak addig tarthat, amíg a jelen kurzus hatalmon van.   

A kormányzati korrupció célja tehát már nem néhány tucat vagy néhány száz - a tűzhöz közelálló - ember fekete pénzekkel történő kistafírozása, annak érdekében, hogy a következő választásra legyen elég elkölthető kampánypénz a pártkasszában (ahogy a szociknál volt), hanem több ezer, akár több tízezer vállalkozó (és alkalmazottaikon, alvállalkozóikon keresztül, közvetve több százezer, akár egymillió ember) közvetlen függőségi helyzetbe hozása. Egy olyan kritikus tömeg felépítése, akiknek azonnal összeomlik az egzisztenciája, ha a Fidesz választást veszít. A cél tehát egy rossz hatékonyságú, kizárólag adófizetői és EU-s pénzek lélegeztetőgépén életben tartható új gazdasági szisztéma felállítása és – a nem párthoz kötődő versenytársaik kárára – piachoz juttatása. Ha a piachoz juttatás sikeresen megtörténik, akkor a cégek „önjáróak” lesznek, a források átcsoportosíthatók a következő kedvezményezetti körhöz. Persze az „önjáróság” csak virtuális és pontosan addig tart, amíg a versenytársakat egyoldalú törvényi szabályzók sújtják, tehát a függőség már közvetlen anyagi befektetés nélkül is megmarad, a privilégium – túlzott önállóság esetén - bármikor visszavonható (legutóbbi eset: sávos reklámadó eltörlése, egykulcsos adó bevezetése).  

Vannak, akik azt gondolják, ez pozitív folyamat, sőt, nemzeti érdek. Ez a rég áhított „nemzeti középosztály” megteremtése. Rossz hírem van: kevés ennél kártékonyabb folyamat hatott az elmúlt 25 évben a magyar gazdaságra. Több oka is van annak, hogy ezt gondolom:

1. Azok a vállalkozások, melyek egy lejtős pályán szereznek előnyt kizárólag azáltal, hogy versenytársaikra ólommellényt szerelnek, rájuk pedig kormányzati rakétahajtóművet, melyek soha nem méretnek meg a piacon, ezért soha nincsenek innovációra, költség-racionalizálásra és piaci alapú terjeszkedésre kényszerítve, soha nem lesznek olyan hatékonyak, mint a piaci folyamatok darwinizmusával kiszelektált „valódi” sikeres vállalkozások. Ez a hatékonysági deficit nemzetgazdasági szinten is érezteti hatását. Magyarország az EU-n belül, de világszinten is meglehetősen hátul kullog innovációk tekintetében, az egy főre eső szabadalombejegyzések száma alig kimutatható. Hiába áll hegyekben a megtermelt eredmény a kormányzati eszközökkel helyzetbe hozott társaságoknál, abból nem innováció és új termék lesz, hanem osztalék a tulajdonosi körnek, meg millió eurós Porsche és yacht az Adrián. Míg egy piaci alapon működő cég az eredménye nagy részét beruházásra fordítja, mert tudja, hogy anélkül alulmarad a jövő versenyében, a nem piaci alapon sikeres cégnek nincs ilyen kényszere, hiszen tudja, hogy bevétele és versenyelőnye garantált, az invesztíció felesleges. A nemzetközileg jegyzett, magyar innovációk (Prezi, Log-me-in, iGO) és a mögöttük álló cégek semmilyen kapcsolatban nem állnak a magyar kormányzattal.
2. Ráadásul a kedvezményezett tulajdonosi kör tisztában van azzal (de legalábbis tart tőle), hogy kiválasztott státuszuk nem tarthat örökké, ezért a megtermelt javak jelentős része nem magyarországi beruházásra, hanem külföldi (offshore) vagyonképzésre fordítódik. Sok, politikailag helyzetbe hozott vállalkozó tartja úgy, hogy már csak pár évig tart itthon a jó világ és alapot kell képezzen arra, ha el kell hagynia az országot, vagy ha maradhat is itthon, bevételei jelentősen meg fognak csappanni. Ebből a szempontból tehát a „nemzeti” nagyvállalkozó sem jobb a külföldi multinál, nyeresége jelentős részét ugyanúgy kiviszi az országból, mint nemzetközi vetélytársa (jellemzően még nagyobb mértékben is).
3. Az egyes társaságokra szabott törvények, komplett iparágak kormányzati megsemmisítése rossz üzenetet hordoz a külföldi, tőkét és know-how-t potenciálisan az országba hozó vállalkozások számára. Az elmúlt pár évben befektetési döntések esetében rendre alulmaradtunk Szlovákiával, vagy egyéb térségbeli országokkal szemben. Alapvetően kétféle beruházás érkezett Magyarországra az elmúlt pár évben: egyrészt összeszerelő üzemek, melyeket pár hét alatt kamionra lehet dobni és másik országba telepíteni a jogi környezet változása esetén, másrészt azon cégek beruházásai, melyek stratégiai partnerséget (meg nem támadási szerződést) kötöttek a kormánnyal, és bíznak sérthetetlenségükben. Bár az Audi – a korona ékköve, akinek kedvéért pl. több hónapra jogellenes leültettek darabolós gyilkosok közé „gondolkodni” egy akadékoskodó környezetvédőt (majd később adófizetői pénzből 2 millió forint kártérítést fizettek neki) – is 2013-ban hazavitt 900 milliárd forint osztalékot, ami a 2012-es nyereségének éppen kilencszerese és az összes addigi magyarországi befektetéseinek kb. 75%-a, pedig 1999 óta vannak itt. Ezt nagyjából két hónappal a stratégiai partnerség aláírása után lépték meg, valószínűleg azért, mert nagyon bíztak az új partnerükben.

A következő részben néhány konkrétumot szeretnék írni a piacbefolyásolás és helyzetbehozás módszereiről, és feleleveníteni néhány nagyon kirívó, az országnak és lakosainak a legtöbb kárt okozó konkrét rablást. Mindezeket egyrészt az érdekesség kedvéért, másrészt alátámasztandó az eddig leírtakat, hogy azok ne csak egy bonyolultan kimunkált összeesküvés-elméletnek tűnjenek, hanem tényeken alapuló, racionális következtetéseknek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.