Kifejezetten örülök, hogy végre épül egy emlékmű 1944. március 19. emlékére. Ez a nap - a német megszállás - a magyar történelem egyik legszomorúbb, legfeketébb pontja. A német megszállás adott lehetőséget arra, hogy a magyar társadalom valaha volt legaljasabb söpredéke hatalomra kerüljön, és ezt felhasználva honfitársaink százezreit küldje a halálba. Fontos megemlékezni arról a korszakról, amikor magyar magyarnak volt farkasa, amikor az élvezettből gyilkoló elmebetegek szabad kezet kaptak az öldökléshez. Azért fontos erre emlékezni, hogy ne történhessen meg újra.
Az apró probléma a tervezett emlékművel, hogy nem erről szól. Magyarországot ártatlan és védtelen angyalként ábrázolja, melyet megtámad a német birodalmi sas. Mivel most már állami intézete is van a történelemhamisításnak, ezért szeretnék erről az „ártatlan angyalról” néhány apró emléket felidézni:

1. A XX. században egész Európában Magyarországon alkottak először zsidóságellenes törvényt, a híres numerus clausus-t. Ez 1920-ban történt, 5 (öt) évvel azelőtt, hogy Hitler egyáltalán nyomdába adta volna a Mein Kampfot.
2. Egy jellemző kis színes: 1929-ben az első szépségkirálynőnk egy zsidó lány lett, Simon Böske. Egyúttal ő lett az első Európa szépe is, mivel egy hónappal később megnyerte a versenyt Párizsban is. Itthon az ünneplő tömeg mellett nagyon sokan füttyögve fogadták, pusztán zsidó volta miatt. A következő évben a pesti zsűri ismét egy zsidó lányt talált legszebbnek, de a szervezők ezt nem tűrhették, mást hirdettek ki győztesnek.
3. 1938-39-ben – tehát 5-6 évvel a német megszállás előtt – ebben az angyali ártatlanságú országban megszületett az első és második zsidótörvény. Ezek értelmében drasztikusan korlátozták a zsidóság szellemi foglalkoztatását, teljesen megtiltották közigazgatási és igazságügyi szerveknél, valamint középiskolákban való foglalkoztatásukat. Bizonyos kereskedelmi és ipari ágazatokból is kitiltották őket. Radnóti Miklós és Rejtő Jenő munkalehetőség nélkül vegetált. Hiába volt születésétől keresztény valakinek a vallása, elég volt, ha egyik szülője vagy két nagyszülője tagja volt a zsidó felekezetnek.
4. 1941-ben (3 évvel a megszállás előtt) megtiltották a vegyes házasságokat és a zsidó – nem zsidó közötti nemi kapcsolatot. Ezzel párhuzamosan megtiltották a zsidók fegyveres katonai szolgálatát (olyan szigorúsággal, hogy a magyar hadseregben még olyan származással sem lehetett valaki tiszt, amilyennel a német Wehrmachtban például igen). Kisegítő munkaszolgálatos persze lehetett zsidó is, nyilván nem szabad választás alapján. Rejtő Jenő és Radnóti Miklós is ilyen munkát kapott. Rejtő még a német megszállás előtt fagyott halálra, Radnótit csak az után lőtték agyon.
5. Az 1941 nyári deportálásokról, mely az új történelemhamisítási intézett vezetője szerint „idegenrendészeti kérdés” volt, Schlachta Margit (keresztény parlamenti képviselő, most rakpart van elnevezve róla Budán) Horthy Miklósnéhoz intézett levelét idézném: „…kusza és embertelen intézkedéseket láttunk. – Láttunk állampolgársági okiratukat kezükben tartó embereket, félkarú hadirokkantat, alig csoszogó aggastyánt, kanyarós kisgyermeket kétnapi utaztatás után órákon keresztül a tömeggel esőben a nyílt teherkocsin való továbbszállításra várni. Láttuk ezen szerencsétlenek gúnyolására felállított akasztófát az állomáson a rajta lógó varjúval, ….. láttam Száldoboson, hogyan rakják teherkocsira a falu bámészkodása mellett szuronyos katonák és csendőrök őrködése mellett az embereket, amikor az akció beszüntetésére már kiment a rendelet, láttam Putnokról egy csoportot, kiknek iratait a szolgabíróság beszedte, visszatartotta és tulajdonosait elszállíttatta stb., stb.” 15-20.000 embert, részben menekülteket, részben magyar születésűeket toloncoltak ki háborús műveleti területre, a biztos halálba. A deportálásokat a németek (!) állították le.
6. És hogy ne csak a zsidóságról beszéljek: 1942-ben (1,5-2 évvel a megszállás előtt) ez az „angyali ország” 200.000 katonát küldött a Szovjetunió területére, támogatni a németek területszerző háborúját. Persze nem a legjobb katonáinkat küldtük: alig kiképzett, rosszul felszerelt, sorozott katonaság volt, nemzetiségiek, megbízhatatlan elemek, 35-40 éves földművesek, tartalékos tisztek alkották. Ez volt a 2. Magyar Hadsereg, azoknak a gyűjteménye, akikért nem olyan nagy kár. Fennállásuk alig egy éve alatt kb. 60%-uk, 120.000 ember pusztult el orosz földön, ebből 100.000 a Don-kanyarnál.

Mindenki ítélje meg a fentiek alapján, mennyire képviseli a II. világháborúban elhunytak emlékét a Gábriel arkangyalt megtámadó birodalmi sas. Mennyire hazug és gyomorforgató történelmünk és emlékeink ilyen tudatos meghamisítása.
Aki eddig elkísért ezen a rögtönzött történelemórán annak még hadd tegyek ide két idézetet a megszállásról és az utána következő szörnyű évről:

1. ”Weichs vezértábornagy, amikor megkérdezték tőle, hogy csapatainak mennyi időbe telik Magyarország megszállása, azt felelte, hogy 24 órába. A válaszon meglepett érdeklődő visszakérdezett, hogy meddig tart az akció ellenállás esetén? Weichs erre csak annyit felelt, hogy akkor 12 órát. Mert akkor elmaradnak az üdvözlő beszédek. Hozzá kell tennem, Weichs a naplójában is arról panaszkodott, hogy feleslegesnek érzi magát Magyarországon, nincs más elfoglaltsága, mint hogy vacsorákon és borkóstolókon vegyen részt, és szorgalmasan járjon az Operába. Csapatait szívélyesen, részben ünnepelve fogadták azok, akiket megszállt.”
2. „Magyarország német megszállása után a német szervek legfőbb gondját nem a tömeges embermentés, hanem a magyar hatóságok fékezhetetlen deportálási dühe okozta. Rudolf Höss, az auschwitzi tábor parancsnoka hiába könyörgött a szállítmányok lassításáért, Budapesten erre rá sem legyintettek.”
   Gábriel arkangyal, mi?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.