A Népszavánál megy a sírás, hogy két hónap múlva csődbe mennek, mert állami vállalatok nem hirdetnek náluk.
Véleményem szerint printlapot csinálni anakronizmus, politikai napi printlapot pedig anyagi öngyilkosság. A nyomtatott média (főleg annak a napi, hírjellegű verziója) rengeteg hátrányát fel tudnám sorolni az online verzióhoz képest, előnyét legfeljebb annyit, hogy van mire pucolni a krumplit. Egyetlen könnyet sem ejtenék egyetlen nyomtatott újság után sem, nemhogy állami hirdetésekkel dobjak mentőövet nekik.
Ugyanakkor megdöbbentőnek tartom a téma kapcsán felbukkanó számokat. A négy nagy politikai napilap (Népszava, Népszabi, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet) között az állami szféra évi közel 1,6 milliárd forint hirdetési pénzt szór szét (mármint listaáron ennyi lenne, hogy valójában mennyit, arról nincs adat). Az egyes lapok részesedése ebből - a fenti sorrendben - 2%, 6%, 25%, 67%. Azért így már kezd goromba lenni.

Egészen elképesztővé akkor válik, ha megnézzük az állami költéseket a példányszámok arányában: a két "baloldali" lap egy-egy olvasójának megszólítására az állami szektor évi 2-2 ezer forintot költ, míg egy Nemzet olvasót évi 28 ezer, egy Hírlap olvasót pedig 55 ezer forintnyi hirdetéssel szór meg.
És itt álljunk meg egy kicsit. A fenti hirdetési költségeket az adófizetők pénzéből költik olyan - jellemzően monopol helyzetű intézmények és cégek - mint a MVM, a MÁV, a Magyar Posta, a Szerencsejáték Zrt. vagy a Magyar Turizmus Zrt.
Nagyon kíváncsi lennék, vizsgálja-e mondjuk az Állami Számvevőszék ezen hirdetési tételek indokoltságát, költséghatékonyságát, alternatív médiumokhoz viszonyított találati költségét. Ahogy egy piaci működésű cégnél ez alapértelmezésként történik. Ha nem, miért nem? Indokolja-e bármi is a (több)tízszeres egy főre vetített reklámköltést egyes médiumoknál?
Ez valóban felveti a hűtlen kezelés lehetőségét.
Nekem - mint adófizetőnek - egyébként nem az fáj, ha egy rossz üzleti modellű médiacég megszűnik, hanem az, ha két, hasonlóan rosszul teljesítőt az én pénzemből életben tartanak azért, hogy a kormány szócsöve legyen.
Azt gondolom, hogy ez tipikusan a piaci versenyt befolyásoló tiltott állami támogatás esete, ami miatt a versenyfelügyeletnél is célszerű lenne vizsgálatot indítani.
És akkor a fentiekbe még nem számoltam bele, hogy a két "jobboldali" lap (Nemzet, Hírlap) tényleges olvasói száma valószínűleg jóval alacsonyabb (és így az egy olvasóra eső hirdetési költség még magasabb), hiszen ezeket a lapokat szintén állami vagy önkormányzati körbe tartozó intézmények - erősen ajánlott jelleggel - előfizetik, míg a másik kettőt (Népszava, Népszabi) véletlenül sem.
Ahogy az állami szektor belföldi hirdetéseinek, úgy a belföldi lapelőfizetéseinek sem vagyok híve. Sokkal egyszerűbb lenne kevesebb új adót kivetni, és az ilyeneken spórolni, mint az adónkat ezeken a csatornákon kormánypropagandára költeni. Szerintem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.