2015.09.28. 21:21
Szégyelnem kell, hogy Magyar vagyok?
Rengeteg ismerősöm mondja, írja, jelzi mostanában, hogy szégyenkezik Magyar mivolta miatt. Ez nem csak külföldi utak során jelentkező tünet náluk, hanem otthon ülve is előfordul, hogy szégyenkeznek egy kicsit. Ilyenkor ez kiírják mondjuk a Facebook falukra és gyűjtenek pár lájkot, és hozzászólást a többi szégyenkezőtől.
Ha nagyon akarsz, úgyis találsz valamit, ami Magyar és jó...
Fura dolog ez. Nem, mintha kormányunk tevékenységét bármilyen szinten is támogatni tudnám. Nem is azért, mert egyet értenék a menekültekkel kapcsolatos intézkedésekkel - ez egy másik, teljes posztot igényelne, de ezekből annyi van, hogy nem most fogok ilyet írni. És természetesen nem is azért, mert úgy gondolom, hogy a magyar nép - és ha már itt tartunk bármelyik nép - bármelyik népnél jobb, nagyobb, okosabb, szebb lenne. Hanem pont azért mert nem az. Hogyan? Egy egész nép döngeti a mellét egy-egy kiemelkedő fia eredményei miatt? Vagy magára kell vennie az agyatlan vezetők döntései okán rázúduló gyűlöletet? A válasz a legtöbb ember szerint igen.
Mert bárki, aki szégyenről nyavajgott eddig és akit megkérdeztem arról, hogy akkor eszerint eddig büszke volt a magyarságára, és ha igen akkor pontosan miért is, többnyire hümmögött valamit Nobel díjasokról, meg Puskás Öcsi bácsiról, meg - a műveltebbje - a golyóstollról. De mégis nem fura ez egy kicsit? Olyan dolgokra vagyunk büszkék, amelyekért semmit nem tettünk. Sok esetben egyébként nem is igazán magyarok tették, de ebbe most tényleg nem megyek bele.
Eszembe jutott erről egy ismerősöm, aki Romániában született, magukat magyarnak valló családban. Egyszer beszélgettem is vele, amikor elmondta, hogy mennyire büszke arra, hogy Magyar és mennyire alsóbbrendűnek tartja a Románokat. Amikor elmondtam neki, hogy innen nézve vagy ő is Román (bár ettől még eszembe sem jutna, hogy kevesebbet ér, mint én), hiszen Romániában született, vagy ha nem, akkor én Olasz vagyok, hiszen a Római Birodalom területét foglalták el itt anno a beáramló nomád törzsek. Ebből viszont csak annyit értett meg, hogy lerománoztam. Pedig csinálhatná azt, hogy lenullázza a fejében ezt az egész nemzeti humbugot és letesz valamit az asztalra, amire tényleg büszke lehet. Akkor pedig már mindegy lenne, hogy milyen nemzetiségű, vagy hol született. Azt hiszem ez a hozzáállás az egész bolygón képes lenne viszonylagos békét teremteni – feltéve, ha a vallásokat gyorsan eltörölnénk. Bár lehet, hogy egy kicsit elszaladt velem a ló.
Na mindegy, csak annyit szerettem volna kérdezni, hogy mi lenne, hogy ha az emberek a teljesítményük alapján ítélnék meg egymást, nem az alapján, hogy tökéletesen véletlenül hova születtek? Mert akkor ugyan kevesebb dologra lehetnénk büszkék – gyanús, hogy rengetegen leginkább semmire -, de kevesebb dolog miatt is kellene szégyenkeznünk. Egy Francia lap például nem nevezne minket Európa szégyeneinek – én pedig nem mondanám most, hogy nehogymár pont a Franciák nevezzenek bárkit Európa szégyeneinek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
maxval bircaman főszerkesztőhelyettes · http://bircahang.org 2015.11.01. 08:25:05
Ökörség.