Másról nem is nagyon hallani mostanában, a blogok is ennek megfelelően tele vannak ezzel a témával, de gondoltam leírom - ha más nem, hát magamnak - az érveket/ellenérveket ezzel a magánnyugdíj mizériával kapcsolatban. Aztán, ha valakinek esetleg segít majd a dolog a döntésben, az csak a kívánt mellékhatás lesz...

A zsarolás nem bűncselekmény?

Az alap az az, hogy engen ne zsaroljon senki! Az, aki az én pénzemből él, az én pénzemmel kéne gazdálkodnia, na az meg pláne ne! Külön cikket érdemelne egyébként ez a dolog. Hogyaszongya a különbség a demokrácia(szerűség) és az abszolutista uralkodás közt.

A másik érdekes kérdés, hogy vizsgáljuk már meg, mivel is zsarolna minket a T. kormány, mert még kiderülhet, hogy a zsiványok túsza már nagyon rég halott... Mert ugye az hangzott el, hogy aki nem adja oda a megtakarításait a magánnyugdíjpénztárból, az ki lesz zárva az állami nyugdíjrendszerből. Hát könyörgöm, miféle állami nyugdíjrendszerből? Abból, aminek a fundamentumán keletkezett repedéseket nézve húsz éve sincs hátra a teljes összeomlásig?

Vagy esetleg abból, amit nyilván a legközelebbi választási ígéretei közt egymással versengve nyit meg újra mindenki előtt az összes parlamentbe bejutni akaró párt?

Ugyan már....

Bedőlnek a magánnyugdíjpénztárak?

Van még ugye az az érv, hogy amikor tömeg a birkaeffektet követve ész nélkül lép át az állami rendszerbe, mert bedől az ijesztgetésnek, egyben az iszonyatos tőkeelvonással bedönti a magánnyugdíjpénztárakat is.

Aha... Csak azért azt ne felejtsük el, hogy a magánnyugdíjpénztárak vagyona nem csupán Józsi néni minimálbéréből levont pénzecskékből áll, hanem banki felsővezetők megtakarításaiból is, amik ugye egyrészt akkora összeget képviselnek, hogy azt már egyértelműen botorság lenne a központi pénznyelőbe dobni. Főleg nem egy olyan állami nyugdíj ígérete fejében, amiből - ha egyáltalán lesz valami - kb. egyet lehet majd tankolni az öregségi BMW-be. Ezért aztán meglehet, hogy ha még a népesség komoly százaléka ott is hagyja a magánpénztárakat, attól még azért jócskán marad ott is pénz. Legfeljebb az alapkezelők egy picit konszolidálják a költségeiket és az eddigi banki alkalmazottaknak, akik az ebédszüneteiket azzal töltötték hogy az alapokat kezelték - napi 15 percben, többnyire államkötvényekkel végzett "meredek" tranzakciókkal -, nem fizetnek ki akkora pénzeket. Ebbe szerintem senki nem fog belehalni. A magánnyugdíjpénztárak pedig biztosan nem.

Kinek érné meg átlépni?

Hát ez egy jó kérdés.

Aki a nyugdíjkorhatár küszöbén jár, az ugye több, mint 10 évnyi megtakarítást lenne kénytelen beáldozni az állami nyugdíj fejében. Itt egy egyszerű számtanpéldával kiszámolható, hogy megéri-e ez neki - nyugodtan írjanak, segítünk kiszámolni.

Aki nemsokára eléri a korhatárt, annak szintén a megtakarításai függvényében érdemes maradni/átlépni, de itt már halkan ugyan, de hallható az állami rendszer recsegés-ropogása, ami közel egyenlő mérlegállás mellett döntő érv lehet a magánnyugdíjpénztár mellett.

Akinek pedig két évtizednél több időt kell még aktív állományban eltöltenie, az inkább ne is reménykedjen állami nyugdíjban...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.