Hozzávalók:

- Mindenképpen a megfelelő kovács kell hozzá. Az angolszász szmisznél például szerencsésebb a német fajta, már csak azért is, mert hazánkban az előbbiből szegényes a felhozatal. De a fonetika annyira nem is fontos, a lényeg, hogy egy kovács kell nekünk. Olyan kovács kell nekünk, aki egyaránt jól ismeri a vörösen izzó parazsat, és a narancsszín lángokat is.

- Szükségünk lesz még egy jó olvasztótégelyre. A Kossuth téren pont van is egy szabadon, amiben már összeolvadt annyiféle "anyag", hogy a jó ég sem tudja, eredetileg mit is akartak abban csinálni. A salakot pedig már nagyon régen nem takarították ki belőle, de midegy...

- Kell még egy jó Kövér fújtató, ami melegen tartja - valgy legalábbis izzónak láttatja - a már nagyon régen kihűlt parazsat.

- És nem utolsó sorban kell még az akarat! Igazán erős akarat. Nem kell, hogy ész, vagy józanság álljon mögötte... Csak akarat legyen. Olyan erős, hogy aki nem figyel eléggé okosnak higgye... Mit okosnak, mindenhatónak! Mert a legtöbben messze nem figyelnek eléggé...

És mikor már nagyon sokan nem figyelnek, na akkor egyszercsak kész a köztársasági elnök. És csak akik figyelnek, azok veszik észre hogy kellett hozzá kovács, szerszám, akarat, csak éppen alapanyag nem.
Mi pedig elgondolkodhatunk azon, hogy mennyire komoly terheket kell ezután viselnie annak a pozíciónak, aminek a talapzatát meleg levegőből kovácsolták.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.