Mostanában a csapból is a rezsicsökkentés folyik. Háborúban állunk a rezsidémonnal, a szolgáltatókkal és az EU-val is. Szép lassan az már nem is magyar, aki szerint a rezsicsökkentés ebben a formában baromság. Hadd írjak le erről pár gondolatot.
A rezsi jelentős részét a magyar lakosságnál két tétel teszi ki: a fűtés és az elektromos áram. Persze ott van a szemétszállítás, a víz-csatorna, meg a kéményseprés is, de az első kettő a fő „csapás”. Áramot szinte mindenki használ, a fűtés a legtöbb helyen gáz vagy távfűtés (ami szintén többnyire gáz alapú). Ezért most a lakossági gáz és áramár csökkentésről szeretnék írni.
Nem akarok állást foglalni abban a kérdésben, hogy a – most már 25%-ra rugó – lakossági árcsökkentés vajon tönkreteszi-e a szolgáltatókat és egyenes út-e a fenntartható szolgáltatás megszűnésébe, az állandósuló üzemzavarokba, vagy pedig csak az eddigi extraprofit normál mértékűre való csökkentése. Nincs az a könyvvizsgáló, aki ezt meg tudná mondani...

Inkább néhány közgazdasági alapvetést írok:

1. Ha valaminek csökkentik az árát, az iránt megnő a kereslet, aminek növelik, az iránt csökken. Ez így van cipővel, csokival, tévével és energiával (akár hő, akár elektromos) is. Az árrugalmasság (a kereslet változása egységnyi árváltozásra) persze különböző, de létező.
2. Magyarország energetikailag messze nem önellátó. Gázból kb. 20%-át tudjuk kitermelni a hazai szükségletnek, elektromos áramból meg tudjuk ugyan termelni a 100%-ot, de ehhez energiahordozókat (gáz, nukleáris fűtőelem) kell külföldről vásárolnunk. Saját energiahordozóinkból az áramszükségletnek is csak alacsony hányadát tudnánk megtermelni. Tehát energiahordozókból mindenképpen importra szorulunk.
3. Az energia megtermelése során környezetszennyező dolgok keletkeznek: CO2, egyéb ártalmas füstgázok, hosszú ideig sugárzó hasadóanyagok. Üdvös lenne ezekből kevesebbet termelni.
4. Fentiekből következően Magyarország érdekét a nem termelő (azaz lakossági) energiafelhasználás csökkentése szolgálná, több okból is: stratégiai függőség csökkenése, környezetszennyezés csökkenése (vagy lassabb ütemű növekedése), kereskedelmi mérleg további javulása (és ezáltal az itthon elkölthető jövedelem növekedése). A megtermelt GDP minél kisebb részét küldjük külföldre olyan dolgokért, amit elpazarolunk, annál jobban élünk. A legolcsóbb energia az, amit nem használunk el.

A legfőbb gondom a rezsicsökkentéssel, hogy semmilyen formában nem ösztönöz a fogyasztás csökkentésére, sőt premizálja a túlfogyasztást. Minél többet fogyaszt valaki, annál több szubvenciót kap az államtól. Miért nevezem állami szubvenciónak a rezsicsökkentést? Mert az állam rendeletileg pénzt von el a szolgáltatótól, amit átcsatornáz a fogyasztóhoz. A szolgáltató szempontjából teljesen mindegy, hogy kerül ez a pénz felosztásra a fogyasztók között, az ő szempontjából ez ugyanolyan elvonás, mint egy közönséges adó. Ezzel a pénzzel az állam (akarom mondani kormányzat) bárhogy rendelkezhetne, az a szolgáltató szempontjából teljesen mindegy lenne. A 25%-os árcsökkentés helyett kötelezhetné a szolgáltatókat az árbevétel 25%-ának továbbítására egy „rezsicsökkentési alapba”, amit utána bármilyen elv szerint szétoszthatna a fogyasztók között.

A kormányzat nálunk a fogyasztásarányos felosztás mellett döntött.
Ezzel nem is az a legnagyobb baj, hogy igazságtalan. Persze társadalompolitikailag nem tartom helyesnek, hogy aki 400 m2-n él és gázzal fűti a medencéjét, az havi 30-40 ezer forint állami támogatást kap, aki meg tizedennyiben nyomorog, egy szobát fűt és egy villanykörtével világít, az meg mondjuk 3-4 ezret.
A fő baj a célszerűtlenség: az alacsonyabb árak még azokat is visszatartják az energiahatékonysági beruházásoktól, akik egyébként megtehetnék. Az árak mesterséges eltolása az egyébként megtérülő beruházásokat is nem megtérülővé teszi. Ha egy családi (vagy társas) ház szigetelése 100 egységbe kerül, akkor nagyon nem mindegy, hogy ezzel évi 10 egységet lehet megtakarítani, vagy csak 7,5-et. Mivel a szigetelés ára konstans, ezért minden energia-árcsökkentés a megvalósítás ellen hat.
A jelenleginél még az is sokkal jobb megoldás lenne, ha a rezsicsökkentésre szánt teljes pénzt egyenlően elosztanák az összes magyar háztartás között, miközben az árakat visszaemelnék a rezsicsökkentés előtti szintre. Mondjuk fogyasztástól függetlenül minden háztartás kapna havi 8,333 forint rezsicsökkentést (a kormány szerint egy átlag család évi 100,000 forintot nyer a rezsicsökkentéssel). Aki keveset fogyaszt, az így sokkal jobban járna (százalékos arányban), aki sokat, az persze rosszabbul. Ez a megoldás azonos szolgáltatói terhelés mellett legalább ösztönözne az energiahatékonysági beruházásokra.
Ennél már csak az lenne ésszerűbb, ha közvetlen támogatást tényleg csak a valóban rászorulók kapnának (fogyasztástól független mértékben, szociális helyzet alapján meghatározott összeget), a többiek pedig célzott támogatást kaphatnának energiahatékonysági beruházásokra, mondjuk adójóváírás formájában (hogy ne egy összegben jelentsen nagy terhet a költségvetésnek, hanem több év alatt, egyenlően elosztva jelentkezzen). A célzott támogatást egyébként nem a beruházási költség arányában szabnám meg (tekintet nélkül a tényleges megtakarítás mértékére, ahogy most van, már amikor éppen van) mert ezzel a költségesebb megoldást választót nagyobb összeggel támogatom, mint az olcsóbb, de hatékonyabbat.
A támogatás mértékét a hatékonysághoz kötném, azaz a beruházási költség figyelmen kívül hagyásával az eredményt premizálnám.
Ennek egyik legegyszerűbb módja az előtte-utána energetikai tanúsítvány készítés lenne. Az ingatlanokat jelenleg (ugyanúgy ahogy a mosógépeket és a hűtőket) energiafelhasználási osztályokba sorolják, melyeket betűvel jelölnek A+ és H között. Szép táblázatot lehetne rittyenteni arról, ki hány éven keresztül mennyi adót igényelhet vissza, ha felújításnál lakása, háza energetikai besorolását 1-2-3-4-5 osztállyal javítja. Új ingatlan építésénél legalább C osztályt kell elérni (ez most is így van), de premizálni lehetne azt, aki ennél jobbat (A+, A, B kategóriást) épít, építtet vagy vesz.

Egyébként egy kategóriányi javulással átlagban 20%-ot csökken a rezsiköltség. A magyar lakások és családi házak átlagban F besorolásúak. Aki ezen mondjuk 5 kategóriát javít (A besorolás), annak nagyjából 60%-kal csökken a rezsije. Ha ehhez hozzátennénk egy értelmes mértékű adó-visszatérítést, meg egy normál kamatú finanszírozást, akkor szinte mindenkinek érdemes lenne belevágni, akár saját erő nélkül, 100% hitelből is (ez megtérülő beruházás, saját cash flow-val, tehát nem olyan eladósodás, mikor valaki új autót, vagy nagyobb házat vesz).
Ennek eredményeképpen csökkenne az ország energiafelhasználása, ezáltal a környezetszennyezés mértéke, az energiahordozók importja, ezen keresztül a nemzeti jövedelem kiáramlása, nőne az építőipar által termelt GDP, az építőipari foglalkoztatás és így a kormányzat ÁFA, SZJA és TB bevétele is.
Habár az országnak ez lenne az elemi érdeke, de kampányolni és választást nyerni kicsit nehezebb lenne vele, mint az üveggyöngyként a nép közé dobott, de hatását tekintve amúgy kártékony rezsicsökkentéssel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.