"Letiltotta a Facebook a médiatörvény ellen tiltakozó csoportot!" írta ma a 25 milliós blog egy hírre hivatkozva, ami a csoport Facebook oldalán olvasható.

A hír önmagában is érdekes kérdéseket vet fel, de mi most igazából azért jelentetjük meg, mert a közösség saját oldalán szépen kérte, hogy aki tudja, publikálja a hírt, hogy a lehető legtöbb emberhez eljuthasson.

Rajtunk nem fog múlni...
 

 Nem tudom, mennyi a dologban a hiszti, de igazából nem is szeretném ha kiderülne....

Mindenesetre érdekes lesz, hogy mondjuk egy ilyen lista http://25millio.blogspot.com/ meddig növekszik...

Ja, és az, hogy az első mondatomhoz hasonlóak mennyire lesznek szükségesek a jövőben.

Az index információi szerint Viktor nem támogatta, ezért nem ment át a kulturális és sajtóbizottság javaslata, mely szerint a Magyar Mozgókép Közalapítvány 2011-es támogatásának összege emelkedjen 1-ről 4.5 milliárd forintra.

Nagyon szép ez a takarékosság, különösen annak tudatában, hogy épp most csempésztek ki egy újabb szép adag pénzt a zsebünkből.

Kicsit ugyan levon a dolog értékéből, hogy a javaslat ötletgazdája a L. Simon László fideszes képviselő, de ne akadjunk most fenn ezen. Engem személy szerint sokkal jobban zavar, hogy az "ellenzéki" pártok átengedték volna a javaslatot, mint ahogy szó nélkül megszavazták - nem mintha bármit is számított volna a véleményük, és ezért a dolog még alávalóbb - a pártfinanszírozást közel a régi helyzetbe visszaállító költségvetési módosítást.

De maradjunk egyelőre a mozinál, mert ez a "vetítés", ami itt folyik, azért megér pár gondolatot:

Magyar mozi... Hmmm... Az utóbbi időben olyan komoly alkotások fémjelzik, mint a Kis Vuk, vagy a Macskafogó 2, esetleg a kínosabbál kínosabb Kabos remake-ek. Az állam pedig, a mi jó kis államunk, olyan összegekkel támogatja ezt az ágazatot, mintha az valójában létezne. Így aztán ki is alakult itt egy jó kis közpénz osztási lehetőség - mint szinte mindenhol, de néhol azért érdemi munkát legalább nyomokban végeznek -, aminek kipatanására nem is kellett sokat várni. Biztos még 100 milliárd sem lett szétosztva mielőtt ez megtörtént.

Ebben egyébként az a szép, hogy például, ha nekem nincs pénzem, akkor nem megyek moziba, leveszek egy könyvet a polcról, esetleg kimegyek sétálni a kutyával a parkban, de biztos nem költök négy számjegyű összeget egy film megnézésére - magyarra mondjuk pláne nem, de arra akkor sem költenék, ha lenne pénzem. Nem kéne akkor ezt az elvet követni a filmek támogatásával is?  Mert ha igen, és ennek előszelét látom abban, hogy a kormány nem fogadta el a saját indítványát, akkor hajhó! Végre egy rendes gondolat. Az lenne az ideális, ha amíg nincs pénzünk, nem költenénk belőle milliárdokat ilyen célokra. Mert ugyan kultúrára szükség van, de azok az alkotások, amiket a tűz közelében melegedő "alkotók" kiizzadnak a támogatásért cserébe, nem tartoznak ebbe a kategóriába.

A megmaradt három és fél milliárdból pedig ahelyett, hogy Gát György csinálna egy Nagyon kis Vukkot, csinálhanának valami hasznosat is.

"Bár kedvezményes adókulcsot nem ígér az offshore vagyonokat hazacsábító javaslat, azt igen, hogy a hazahozott vagyonokkal kapcsolatban nem tesz fel kérdéseket az adóhatóság és csak a jövőre érvényben lévő 16 százalékos személyi jövedelemadót kell megfizetni" - írja a Napi Gazdaság.

Van erre egy kedvenc sorom valamelyik nagyon régi Voga-Turnovszky lemezről:

Te öreg, ez má' vót'! Ez, ja ez má' vót!

És akkor sem jött haza sok pénz. Hát most sem fog.

Az ofshore számla lényege...

ugyanis, hogy nem éri el a magyar adóhatóság. Ezért aztán:

1. nem kell utána adót fizetni (és a 0, az ugye kevesebb, mint 16%)

2. a magyar állam nem tudja elszedni

Az első megállapításban lévő reláción ugye nincs mit magyarázni? Kint van, kamatozik, de ha behozzuk, leesik majdnem az egyötöde, és aztán a kamatokból még a kamatadó is majd.

Már ezek alapján kijelenthetjük, hogy aki behozza az offshore pénzeit az maga az oximoron, mert az illető olyan hülye, hogy magától offshore számlát alapítani is képtelen lenne, nemhogy pénzt keresni annak meghízlalására.

Ám ha ezen túllépünk, rögtön jön a 2. ponthoz kötődő kérdés: Aki ezt kitalálta, vajon merre töltötte az elmúlt heteket, amikor is a kormány jelezte, hogy a magánvagyont kb. annyira tiszteli, mint anno Lenin?

Tehát...

mindezeket összevetve világos, hogy ez a javaslat egy bizonyos rétegnek készült. Azoknak a honatyáknak, akik akkora vagyonokat halmoztak fel - például a nyilatkozataikkal indított tőzsdei hullámokat meglovagolva - a Csatorna szigeteki bakszámlájukon, hogy az még a 16% levonása után is minimum 9 számjegyű marad. És emellett azt az összeget nem kell majd megmagyarázniuk az ügyészség nyomozóinak, illetve elkobzásuktól sem kell tartaniuk, hiszen azt a döntés maguknak kéne meghozniuk, és ugye sejtjük, hogy ez mikor következne be?

Másról nem is nagyon hallani mostanában, a blogok is ennek megfelelően tele vannak ezzel a témával, de gondoltam leírom - ha más nem, hát magamnak - az érveket/ellenérveket ezzel a magánnyugdíj mizériával kapcsolatban. Aztán, ha valakinek esetleg segít majd a dolog a döntésben, az csak a kívánt mellékhatás lesz...

A zsarolás nem bűncselekmény?

Az alap az az, hogy engen ne zsaroljon senki! Az, aki az én pénzemből él, az én pénzemmel kéne gazdálkodnia, na az meg pláne ne! Külön cikket érdemelne egyébként ez a dolog. Hogyaszongya a különbség a demokrácia(szerűség) és az abszolutista uralkodás közt.

A másik érdekes kérdés, hogy vizsgáljuk már meg, mivel is zsarolna minket a T. kormány, mert még kiderülhet, hogy a zsiványok túsza már nagyon rég halott... Mert ugye az hangzott el, hogy aki nem adja oda a megtakarításait a magánnyugdíjpénztárból, az ki lesz zárva az állami nyugdíjrendszerből. Hát könyörgöm, miféle állami nyugdíjrendszerből? Abból, aminek a fundamentumán keletkezett repedéseket nézve húsz éve sincs hátra a teljes összeomlásig?

Vagy esetleg abból, amit nyilván a legközelebbi választási ígéretei közt egymással versengve nyit meg újra mindenki előtt az összes parlamentbe bejutni akaró párt?

Ugyan már....

Bedőlnek a magánnyugdíjpénztárak?

Van még ugye az az érv, hogy amikor tömeg a birkaeffektet követve ész nélkül lép át az állami rendszerbe, mert bedől az ijesztgetésnek, egyben az iszonyatos tőkeelvonással bedönti a magánnyugdíjpénztárakat is.

Aha... Csak azért azt ne felejtsük el, hogy a magánnyugdíjpénztárak vagyona nem csupán Józsi néni minimálbéréből levont pénzecskékből áll, hanem banki felsővezetők megtakarításaiból is, amik ugye egyrészt akkora összeget képviselnek, hogy azt már egyértelműen botorság lenne a központi pénznyelőbe dobni. Főleg nem egy olyan állami nyugdíj ígérete fejében, amiből - ha egyáltalán lesz valami - kb. egyet lehet majd tankolni az öregségi BMW-be. Ezért aztán meglehet, hogy ha még a népesség komoly százaléka ott is hagyja a magánpénztárakat, attól még azért jócskán marad ott is pénz. Legfeljebb az alapkezelők egy picit konszolidálják a költségeiket és az eddigi banki alkalmazottaknak, akik az ebédszüneteiket azzal töltötték hogy az alapokat kezelték - napi 15 percben, többnyire államkötvényekkel végzett "meredek" tranzakciókkal -, nem fizetnek ki akkora pénzeket. Ebbe szerintem senki nem fog belehalni. A magánnyugdíjpénztárak pedig biztosan nem.

Kinek érné meg átlépni?

Hát ez egy jó kérdés.

Aki a nyugdíjkorhatár küszöbén jár, az ugye több, mint 10 évnyi megtakarítást lenne kénytelen beáldozni az állami nyugdíj fejében. Itt egy egyszerű számtanpéldával kiszámolható, hogy megéri-e ez neki - nyugodtan írjanak, segítünk kiszámolni.

Aki nemsokára eléri a korhatárt, annak szintén a megtakarításai függvényében érdemes maradni/átlépni, de itt már halkan ugyan, de hallható az állami rendszer recsegés-ropogása, ami közel egyenlő mérlegállás mellett döntő érv lehet a magánnyugdíjpénztár mellett.

Akinek pedig két évtizednél több időt kell még aktív állományban eltöltenie, az inkább ne is reménykedjen állami nyugdíjban...

Hát ezért nem szeretek nyaralni… Az ember elugrik, kicsit hasat süttetni, és már kész is a baj. Gondolom, már mindenki megírta, kommentálta, elolvasta a kommenteket, de szerintem ezt nem lehet elégszer véleményezni… Az IMF és az Európai Bizottság delegációja úgy döntött, hogy eleget tárgyalt hőn szeretett kormányunk képviselőivel, és inkább visszautazik Európába - az EB delegáció legalábbis. Nem, nem történt elírás. Ez a hely talán a kalandozó Hunok idején volt csak távolabb Európától, mint most.
Hogy miért gondolom így, annak több vetülete is van.

 - Először is, mert láthatóan a rendszerváltás óta nem sikerült kinevelnie ennek az országnak egy tisztességes politikai elitet.

 - Másodszor, mert az akár több évtizede a Parlamantben ülő politikusok zöme még mindig nem képes felfogni, hogy a terem formájának hasonlósága ellenére nem egy cirkuszban dolgozik.

 - Harmadszor, mert az ország lakói, akik végtelenül büszkék arra a "híres magyar szürkeállományra" - figyelembe véve mindent, csak a szürkemarhákra gondolhatnak ilyenkor - nem képesek egy komplexebb gondolkodásra, mint egy közepesen csoffadt mosogatószivacs.

Az első pontommal gondolom, kevesen szállnak vitába, a másodikkal lehet vitatkozni, de akkor "Ezt majd a folyosón megbeszéljük…"
A harmadik pontot itt indokolta egy cikk például. Ez az érdekes írás közvélemény kutatást végzett bankadó témájában, és nem meglepő, de mindenképpen érdekes eredményt kapott. Az oldalon szavazók 66 százaléka támogatta a bankadó bevezetését! A minta ugyan nem tudom, mennyire reprezentatív, de mindenképp érdekes dolog, hogy azok az emberek, akik a háromszáz forintos vizitdíj ellen orrvérzésig tiltakoztak, megszavaznának egy olyan rendelkezést, ami miatt ennek többszörösét terhelnék majd rájuk a bankok (mert hát ugyan ki a fenére terhelnék).
Ebből simán le lehet vonni a következtetést, hogy az átlag internetező magyar 300 forintért nem enne trágyát, csak ha azt mondanák neki, hogy az nem is trágya. Viszont ekkor már csomagolással sem kéne bajlódni.

Azt a verziót ugyanis, hogy a tömegek rájöttek, hogy csak úgy fog itt bármi is változni, ha ők maguk is hajlandóak terheket viselni, na azt egy fejhangú kacaj kíséretében felejtsük el!

De kicsit kanyarodjunk vissza a hazatért delegációkhoz. A lényeg egyébként itt is hasonló. Ha a külföldi szakértő uraknak elég lett volna ideutazniuk ahhoz, hogy a kormányunk egyik első olyan intézkedését, amelyben végre a bankrendszert - tehát a "pénzes zsidókat" - is alaposan megadóztatja, visszavonassák… Hát akkor bizony komoly kapaszkodó került volna a parlament jelenleg legmarkánsabb ellenzéki pártja kezébe. Sőt, talán pár ember még azt is átgondolná, hogy Viktor lehet, hogy mégsem egyenesen az égből pottyant ide, hogy győzelemre vezesse a sokat szenvedett magyarságot.
Ha viszont sziklaként állja a rohamot és csak pár hét múlva, fű alatt formálja az EU, és Amerika kedvére a csomagját, akkor hős marad, mert a Nép a győzelemre fog emlékezni. A Néptől, aki nagy tömegben egy birka intelligenciájával bír, hogy is várhatnánk el, felfogjon egy komplex makrogazdasági csomagot. A Nép úgy fog elsiklani a külföld javasolta változtatások felett ősszel, hogy meg sem fog csuklani a hangja viktorozás közben.
Ezzel ugyan nincs semmi baj, hiszen az emberek nagy többsége nem végzett közgázt - talán még gimnáziumot sem -, honnan értenének a makrogazdasághoz?
Csak akkor ezt a gondolatot meg kéne ragadni, és akkor is elővenni, amikor népszavazást kezdeményez bárki. Főleg olyat, ami az ország gazdaságát érinti.

Elbeszélgettem a múlt héten egy - saját maga szerint - liberális barátommal, aki egy Balaton szeletet ajánlott, ha kimegyek vele a melegfelvonulásra… Az volt az érve, hogy kiállni egy ügy mellett akkor a legmagasztosabb, ha az ügy maga, az embert nem érinti.
Ezzel az érvvel ugyan máris gyorsan jelezte nekem, hogy ő természetesen nem meleg, ebből pedig már le is szűrtem, hogy ezt a csoportot még a támogatói közül sem mind ismerik el feltétlenül egyenjogúnak, vagy legalábbis normálisnak…
Végülis megvallom őszintén, nem mentem ki a felvonulásra, csak a hírekben követtem az eseményeket, de jelentem, megbántam a dolgot… Azt kell mondjam, hogy a hazai meleg társadalom felnőni látszik.
Illetve válasszuk gyorsan ketté a dolgot:
Van a hazai meleg társadalom.
Ezeket az embereket azért nevezzük melegeknek, mert másként nem tudnánk megkülönböztetni őket az átlagemberektől. Ugyanakkor nincs is igazán miért megkülönböztetnünk őket… Reggel felkelnek, dolgozni mennek, délben ebédelnek, hazafelé menet bevásárolnak, és segítenek a szomszéd néninek felvinni a cvekkert a lépcsőn. Az pedig hogy ezután mit csinálnak, az pont annyira magánügy, mint hogy egy heteró mit csinál…Ismerek pár heterót, akiknek a szórakozási, és/vagy szexuális szokásai jobban megdöbbentenének egy kordon mögött üvöltöző nyugdíjast, mint egy átlagos, meleg páré. Nem beszélve arról, ha a pár nőnemű, mert ugye azt filmen nézni - csinálni már nem is akkora bűn igaz?

És akkor vannak a "keményvonalas" melegek.
Ők azok, akik úgy gondolják, hogy ha traviszerkóban vonulnak fel, azzal előrelendítik a melegek általános reputációját… Bár lehet, hogy arra gondolnak, hogy utánuk, egy "sima meleg" már nem is tér el annyira a normálistól, és így végülis a szándékaik akár nemesnek is nevezhetőek.
Pedig hát ha belegondolunk, hogy az ilyen viselkedést anno a Budapest Parádén is sokan elítélték - pedig ott csinálta ezt elég sok heteró fiatal is - , akkor azért elég hamar rájöhetünk, hogy nem biztos, hogy ez a megfelelő út.

Kellett ugyan egy pár év, de erre úgy látszik rájöttek a meleg társadalom "Méltóságos" tagjai is, és ezzel szerintem kivívták egyrészt elég sok - eddig semleges - ember rokonszenvét, valamint az eddig inkább a csöndben beilleszkedés politikáját valló társuk támogatását.
Az idei, decens menet után szerintem jövőre már jóval több résztvevője lesz a dolognak, és ha ez így megy tovább, egyszer talán majd kordonokat sem kell köré felállítani…

Az ideális persze az lenne, ha nem is lenne szükség erre, mert végre eljutnánk oda, hogy fel sem merülne bennünk - és bennük sem - , hogy bármelyik csoportot is úgy nevezzük/zék: "mások"…
De hát ehhez még sajnos hosszú út vezet… Amin viszont szerintem az elmúlt két menettel megtettünk egy-egy buszmegállónyit.

Olvastam a torontói híreket… Elgondolkodtató dolgok ezek.  G20, hmm, globalizációellenes demonsrtáció, ihaj….
Remélem, azt mindannyian belátjuk, hogy kirakatokat beverni, autókat - akár rendőrautókat - felgyújtani egyszerű bűncselekmény igaz? Jó, akkor most tegyük ezt a tényt a sublótra egy pár percre, majd elővesszük, ha odáig jutunk. Bár nem is biztos, hogy elővesszük, jó helyen van az ott.

Kezdjük inkább az alapoknál:
Mi is az a globalizáció? Szigorúan véve ez a szó a világszintű egységesítési folyamatokat takarja. Ennek köszönhető például hogy egy Németországban gyártott csavar passzol egy magyar  anyára. Ennek köszönhető például, hogy a  Swiftet itthon szerelhetik össze magyar munkások, hogy hazai beszállítók alkatrészeket gyárthatnak hozzá, tehát egy olyan piacra szállíthatunk terméket, amihez különben az égvilágon semmi közünk nem lehetne.
Ezt csak azért fontos leszögezni, mert nagyon sokan megfeledkeznek erről. Ahogy arról is, hogy amikor tüntetni indulnak… de még mindig nem értünk ehhez a témához.

Van ugyanis egy nagyon fontos gyermeke a globalizációnak. Ez pedig az Internet. Mivel a világon csak nagyon kevés ország képes a szinte teljes bejövő forgalom átszűrésére, a világ sosem jutott még annyi információhoz, mint mostanság. És most hagyjuk azt, hogy "dehát a világ komoly része éhezik, te meg internetről írkálsz itt…", mert saját szememmel láttam egy pakisztáni piacon a legújabb szoftvertermékek kalózmásolatait - még az XP megjelenésének idején -, márpedig az a környék azért messze nem tartozik bele még talán a G100-ba sem. Az információ mégis áramlik oda. És vissza is. Pontosan innen tudhatják meg a - többségében - nyugati szülők unatkozó gyermekei, hogy egyrészt mennyire rossz az elmaradott országokban élők életminősége - mert valóban borzalmas, ez most nem vita tárgya -, valamint, hogy merre lesz a világon a következő balhé, amit a kulturáltabb oldal konferenciának is nevezhet a "G" után az épp aktuális számokkal.

Ekkor aztán felkerekednek, szinte biztosan nem kerékpárokkal, vagy napelemes repülőkkel, esetleg vitorlásokkal átszelik a földet, csak hogy kifejezhessék nemtetszésüket. Még ezzel sem lenne semmi baj, dacára annak, hogy ezek a tömegek utazásukkal, és helyi fogyasztásukkal egy kisebb afrikai ország GDP-jét olvasztanák el, illetve adják oda többségében nyugati cégeknek. Repülőútért cserébe például, ami közismerten az egyik legnagyobb fosszilis üzemanyag pazarlás. De mondom, ez is hidegen hagyna, ha ennél a pontnál megállna a történet, mert ezek az emberek gyertyát gyújtva, énekelve tüntetnének a konferenciák színhelye előtt. A legtöbben ezt is teszik - bár sokkal többet érnének el, ha útiköltségüket egy általuk létrehozott alapítvány számlájára utalnák, az pedig ott segítene, ahol tényleg kell.
Az ilyen nagy csoportosulások azonban mindig vonzzák, vagy kitermelik a balhézókat. Ha pedig már páran balhézni kezdenek, akkor a tömeg elkezd tömegként viselkedni. A tömegnek ugyanis van egy olyan érdekes tulajdonsága, hogy nem járt statisztikára. Nem tanult meg átlagolni, így alakulhatott ki, hogy egy tömeg átlagintelligenciája egyenlő a legkevésbé intelligens tagjának IQ-jával, átlagos agresszivitása viszont a legagresszívebb tagénál is másfélszer magasabb.
Ez lehet a közvetlen oka annak, hogy az összes "G" találkozó előtt hetekkel minden helyi rendfenntartó szerv vezető beosztású tagjának remegni kezd a szeme. És annak is ez lehet az oka, hogy az ilyen összejöveteleken annyi kár keletkezik, amik helyrehozásához megint rengeteg erőforrást kell elpazarolni, és ugye tudjuk, hogy annak már megint kik isszák meg a levét igaz?

De kinek is segít a dolog? Szemmel láthatóan egy csomó ügyvédnek, akik a letartóztatott huligánokat védik majd. Az autógyáraknak, akiktől a város a felgyújtott rendőrautók után újat rendel majd. Valamint a médiumoknak, akik egy-egy ilyen balhé után jelentősen megemelkedett olvasótábornak tudósíthatnak, és még folytathatnám napestig, akkor sem fenyegetne a veszély, hogy esetleg belekerül a felsorolásba mondjuk egy kongói falu...

Hozzávalók:

- Mindenképpen a megfelelő kovács kell hozzá. Az angolszász szmisznél például szerencsésebb a német fajta, már csak azért is, mert hazánkban az előbbiből szegényes a felhozatal. De a fonetika annyira nem is fontos, a lényeg, hogy egy kovács kell nekünk. Olyan kovács kell nekünk, aki egyaránt jól ismeri a vörösen izzó parazsat, és a narancsszín lángokat is.

- Szükségünk lesz még egy jó olvasztótégelyre. A Kossuth téren pont van is egy szabadon, amiben már összeolvadt annyiféle "anyag", hogy a jó ég sem tudja, eredetileg mit is akartak abban csinálni. A salakot pedig már nagyon régen nem takarították ki belőle, de midegy...

- Kell még egy jó Kövér fújtató, ami melegen tartja - valgy legalábbis izzónak láttatja - a már nagyon régen kihűlt parazsat.

- És nem utolsó sorban kell még az akarat! Igazán erős akarat. Nem kell, hogy ész, vagy józanság álljon mögötte... Csak akarat legyen. Olyan erős, hogy aki nem figyel eléggé okosnak higgye... Mit okosnak, mindenhatónak! Mert a legtöbben messze nem figyelnek eléggé...

És mikor már nagyon sokan nem figyelnek, na akkor egyszercsak kész a köztársasági elnök. És csak akik figyelnek, azok veszik észre hogy kellett hozzá kovács, szerszám, akarat, csak éppen alapanyag nem.
Mi pedig elgondolkodhatunk azon, hogy mennyire komoly terheket kell ezután viselnie annak a pozíciónak, aminek a talapzatát meleg levegőből kovácsolták.